Lou Rawls
Korai gospelből származtatott R&B, majd jazz-blues, később soul, majd pop énekes, aki mestere volt az afro amerikai vokál zenék műfajon belüli változásinak a lekövetésében. Mesterien követte le a divat hullámokat 4 oktávnyi terjedelmű hangjával. Klasszikus elegancia jellemezte előadásmódját, gyakorlatilag Sam Cooke és Nat King Cole hangja közötti rést hidalta át. Pályafutása elején jazz sztenderdeket és sanzonokat kezdett énekelni, majd a 60-as évek közepétől, ahogy telt az idő lassacskán soul énekessé vált. Élete aktív szakaszában a folyamatos koncertezések mellett eredményes karitatív munkát végzett a United Negro College Fund-nál.
Lou Rawls-t nagymamája nevelte fel Chicago-ban, ahol 7 évesen már a helyi baptista egyház kórusában énekelt. 1950-ben 17 éves korában jegyzik az első felvételeit. Sam Cooke iskolatársaként egy énekkarban énekeltek, majd 1951-ben Cooke-ot váltotta Holly Wonders iskolai kórusban. Tinédzser korában kedvenc időtöltése volt a Regal színház előadásainak látogatása, ahol színészként közreműködött. Olyan énekesek érintették meg fiatal korában, mint Arthus Prysock, vagy Billy Eckstine. Rawls-t 1953-54 idején, már mint elismert gospel énekest jegyezték Chicago környékén.
1954-ban csatlakozott a Pilgrim Travelers zenekarhoz, ahonnan katonai szolgálatra vonul, mint ejtőernyős szolgált.1958-ban tért vissza a Travelers-hez, Sam Cooke bandájához. Az ötvenes évek végén egy turné alkalmával autóbalesetet szenvedtek, ahol Cooke könnyebben sérült, az utasuk meghalt. Lou Rawls is meghalt a mentőben a kórházba szállítás közben, aztán a kórházban újra élesztették, majd közel 6 napig kómában feküdt. Elveszítette teljes memóriáját, mely kb 3 hónap után tért vissza. Ezek után 1 év pihenőre kényszerült, míg teljesen fel nem épült.
A felépülést követően Lou Rawls csak a színpadot kereste, mindegy volt neki bármilyen kis poros kávéházban, csak felléphessen, énekeljen. És ekkor jött a „szokásos” csoda. Egy kávéházban „dalolgatott”, amikor meghallotta az előadását Nick Venet a Capitol lemeztársaság producere, aki azonnal felénekeltetett vele egy dalt, majd miután lenyűgözte a felvétel, azonnal lemezszerződést ajánlott. Nem sokkal később megjelent Rawls debütáló albuma a Stormy Monday(1962). Sikeres évet tudhatott maga mögött, hiszen sikeres volt az első albuma, vokálozott Sam Cooke Bring it on home to me slágerében, ebben az évben Lou jazz albuma, melyet a zongorista Les McCann Trió-val készített, indította el a világkarrier felé. Ennek ellenére sem ő sem a Capitol nem volt teljesen elégedett, úgy gondolták, ebben a kapcsolatban sokkal több van.
Lou Rawls a következő években kialakította saját stílusát, melyet kis túlzással a rap ősének is tekinthetünk, mely arról szólt, hogy a dalok elején és a végén, valamint olykor az instrumentális részeknél kis monológokat mondott, mely monológok tartalma szociális jellegű volt, figyelem felkeltő vitaindító- ismerve a kor politikai környezetét-. Az első ilyen „monológos” albuma az 1966-os Live!.
Ekkor még főként jazz és blues dalokat énekelt többek közt a rendkívül népszerű Tobacco road egy változatát, viszont a váltás gyorsan bekövetkezett, hiszen még ebben az évben megjelentette első R&B albumát, nagyon gyorsan felismerve az új változásokat a Soulin’ –t. Ezen volt élete első igazán nagy slágere a Love is hurtin’ , mely dal majdnem bekerült a top ten-be az album listán, viszont az R&B listák első helyére küzdötte fel magát. 1967-ben a Dead end street dala került az R&B listák elejére, s Rawls ebben az évben megkapta az első Grammy díját a legjobb R&B énekes kategóriában.
A 60-as évek végére Rawls az egyik legkeresettebb énekes lett, a varieték és Las Vegas sztárja. 1970-ben szakított a Capitol-lal és átszerződött az MGM kiadóhoz, ahol elkészítette élete egyik legnagyobb slágerét a Natural man-t. Rawls megkapta a második Grammy díját.
1975-ban a Bell records következett, ahol felvették Daryl Hall és John Oates által írt She’s gone című dalt. A mai napig tudjuk, hogy a dal kitűnő volt, viszont a Rawls által előadott verzió meg sem közelítette a Tavares-ét. Egyértelmű volt, hogy Rawls nem érezte túl jól magát. Ekkor jött a nagyközönség számára érzékelhetően legkedvezőbb változás. Találkozott Kenny Gamble és Leon Huff producer dalszerző párossal, akik a Phildalphia Records-hoz szerződtették. Lou Rawls magára talált, de még mennyire. A philly soul világa volt igazán az ő világa, elkezdett szárnyalni.
1976-ot írtak és kiadták az All things in time albumot. Élete legsikeresebb (platina) albuma lett. Ezen az albumon van az a sláger amit az is ismer, aki nem tudta soha ki az a Lou Rawls, a dal: You’ll never find a another love like mine, mit kik is írhattak volna meg, ha nem a szenzációs Gamble-Huff páros.
Az 1977-es albumért az Unmistakably –ért, vagy inkább valószínűsítem, hogy a tehetségéért kapta Rawls a harmadik Grammy díját. Igazán a 70-es évek végéig talán a legsikeresebb philly soul előadó énekes lett. 1979-ben a Let me be good to you dala volt az utolsó nagy slágerlisták elejét ostromló sikere. Ebben az évben 2 millió dollárt adományozott a United Negro College Fund alapítványnak, mely a színesbőrű hátrányos gyermekeknek biztosít ösztöndíjat felsőfokú tanulmányaik sikeres elvégzéséhez.
A 80-as évek Rawls számára „nyugodtabb éveknek bizonyultak, járta a világot jól „bejáratott” előadóművész módján kedvenc fellépési helyszínei a katonai bázisok voltak, talán katona múltja okán. 1982 és 1986 között az Epic Records-hoz szerződött, de kereskedelmileg nem voltak túl jövedelmező évek. Rawls 1987-ben újra találkozott a Gamble Huff párossal és elkészítették utolsó közös R&B listás dalukat az I wish you belonged to me című dalt. 1989-ben a Blue Note-al készített néhány felvételt köztük a Grammy díjra jelölt At last-ot.
A 90-es évek közepétől Rawls visszatért a színpadra, mint színész, tv show-ban, filmekben vállalt fellépést és természetesen Las Vegas-ban, ahol rendkívül népszerű volt még mindig.
1998-ban elkészített egy jazzes gyűjtemény albumot Seasons 4U címmel, majd 2001-ban debütált első evangéliumi lemezével az Im blessed-del. 2002-ben az Oh Happy day című albummal jelent meg, mindkettő gospel stílusban készült. 2003-ban Frank Sinatra előtt tisztelegve jelenteti meg a Savoy jazz lemezét.
Lou Rawls egy rendkívül különleges és sikeres életutat járt be. 75 albumot készített és 3 Grammy díjat nyert.Pályája vége felé négy gyermeke és egy elhidegült felesége volt.
72 éves korában, 2006. január 06-án halt meg, két év szenvedés után rákban.