A modern jazz bop stílusának a '40-es években kialakult előfutára. New York-i fekete zenészek kezdték játszani, de a háború után elterjedt szerte Európában is.
Virtuóz improvizációkkal elõadott széttördelt, bonyolult, gyors dallamok, futamok jellemzik.

Atonálisba csapó harmóniái és a szinkópás, szabad dobhangsúlyok izgatott zaklatottságot sugalltak.
Erre már nem lehetett táncolni.
A dél-amerikai és afrokubai (latin-amerikai)hatások új színt hoztak a jazzbe.

A bebop fõbb képviselõi: Charlie Parker (altszaxofon), Dizzy Gillespie (trombita), Thelonius Monk (zongora). 1950 után a bebop hard boppá alakult.
A hagyományos bebop kvartett és kvintett formációk (zongora, bőgő, dobok, szaxofon vagy trombita) a mai napig alig változtak a 40-es évek óta.