A cigányság beilleszkedési folyamatával együtt járt, hogy alkalmazkodott, igazodott az őt befogadó nép zenéjéhez. Magyarországon ez olyan teljességgel sikerült, hogy a 19. sz.-ban a cigányzene alatt városi (tehát nem cigány) műzenét értenek cigányos előadásban, vagy azonosítják a magyar népzenével. Ezt a téves értelmezést Kodály és Bartók kutatásai is cáfolják.
A cigányok főleg tánczenét (csárdás, verbunkos) játszottak a maguk jellegzetes módján és felállásban: két hegedű, bőgő, cimbalom és klarinét. Saját zenéjük az énekelt népdalokban maradt fent; hangszeren az átvett műzenét szólaltatják meg.
Mulatós: Cigányzene | Lakodalmas Rock