A 18. sz. végétõl a verbunkossal együtt a magyar táncforma megtestesítõje.
Forma, ütem és tánc szempontjából egyaránt páros.
Általában két részbõl, a lassúból (düvõ) és a frissbõl (esz-tam) áll, de van háromrészes formája is (pl. Kodály Zoltán- Nagykállóra utaló- Kállai kettõse).
Erre a formára épül Liszt Magyar Rapszódiáinak többsége.