A szabad tér igényeihez alkalmazkodó fúvószenekaroknak mind a katonaságnál, különbözõ testületeknél, mind a civil társadalomban állandó szerepük van.

Hangszerösszetételük a 18. sz.-i fúvósegyüttesekbõl indul ki (fafúvós és rézfúvós), ami kibõvült a 18. sz. végi janicsárzenében használt ütõhangszerekkel.
Késõbb tovább bõvítették, alakították, és kialakult a német összeállítás klarinétokkal és francia szaxofonokkal. Létszámuk is különbözõ lehet.

Mûsorukat (indulók, keringõk, mindenféle átdolgozások, egyvelegek) általában "térzene"-ként, vagy masírozva adják elõ. ►katonazenekar

<