Olyan [[posztpunk]] bandák kísérletezték ki és népszerûsítették, mint a Cabaret Voltaire és a Throbbing Gristle. Ez utóbbi zenéje úgy hangzik, mint egy fogorvosi fúró vagy egy autómûhely zajai. Kiadója az Industrial Records volt, mely ennek az irányzatnak a névadója lett. A Kraftwerk még a legszelídebb, legkorábbi, legpozitívabb formája a gépzenének. A svájci Yello, mielõtt [[pop]]osabb lett, hûvös-elegáns [[elektronikus]] zenét játszott. A belga SPK egy kicsit statikusabb, személytelenebb és kísérletezõbb volt. A Cabaret Voltaire és a Clock DVA [[groove]]-t és [[ritmus]]t, az Einstürzende Neubauten a sérült-morbid német lelket, az Alien Sex Fiend a nyers számítógépes szexet, a kanadai Ministry pedig [[extrém]] hangerõt vitt az industrial hangzásba. Még késõbb a szlovén Laibach a [[metá]]lt és a [[népzené]]t elegyítette botladozó géphangokkal, a holland Gore pedig zseniálisan játszotta a legdühösebb és leglassúbb zenéjét. A [[techno]] soundhoz már csak egy kis ugrás kellett. Industrial-[[g]][[rindcore]] együttes volt a Godflesh és a Kong.