Két szólam oktávhangközben történõ egyidejû mozgását jelenti. A szigorú négyszólamú szerkesztésben (Palestrina-stílus) és a klasszikus összhangzattan szabályai szerint egyaránt tiltott menet. Korábban a kvintpárhuzammal együtt a korai többszólamúság egyik formája volt, késõbbi korok azonban ezt súlytalannak és jellegtelennek ítélték. Az oktávpárhuzam a hangszeres zenében ezzel szemben mindennapos jelenség a szimfonikus zenekarban is. Hangzása jellegében az unisonóra hasonlít. Amikor egy énekessel együtt fütyüljük a dallamot, akkor általában két oktávval magasabban fújunk.