[[VAUDEVILLE:]] több francia mûfaj megjelölésére szolgáló elnevezés. Eredete: a normandiai Val de Vire vidékén, a XV. sz.-ban keletkezett dalmûfaj, amely a XVI. sz.-ban több irányban fejlõdött. Párizsban a voix-de-ville (a város hangja) jelentés kapcsolódott hozzá. Az eredeti gúnydal nevével a XVIII. sz.-ban a francia vígoperát lezáró kördalt illették, amelyben a szereplõk elbúcsúztak a közönségtõl. Az ének egy-egy strófáját egyenként, a mû morális vagy humoros tanulságát összafoglaló refrént pedig együtt énekelték. E megoldást még [[Beaumarchais]] is átvette a Figaro házassága címû mûvében. Mai értelemben a vaudeville: francia énekes bohózat vagy vígjáték. A vaudeville dalformája már a XVII. sz. végén gyakran felbukkant a francia vásári színjátszás vidám, vegyes, rögtönzésszerû elõadásaiban. A XVIII. sz.-tól így nevezték a vegyes mûfajú (báb vagy némajátékkal, akrobatamutatványokkal megtûzdelt) komédiatípust, amelynek legnépszerûbb eleme az énekelt, kuplészerû betétdal volt. a vaudeville egyik változata a feliratos színjáték: a színészek némajátékát népi dallamokra írt, táblákon kifüggesztett szöveggel a közönség éneke kísért. A XIX. sz. elején szétvált a zeneileg igényesebb vígopera és vaudeville útja. Azóta a vaudeville: hétköznapi tárgyú, énekszámokkal tarkított bohózat.