Zenészek generációi nőttek fel úgy, hogy már gyermekkoruktól készültek a pályára.
A család mindent megtett annak érdekében, hogy minél jobb zenész legyen a gyerekből: tanították, gyakoroltatták, iskoláztatták. Zenész lett, és amikor fia született, már lehetett tudni, hogy belőle is muzsikus válik.
Aztán a hagyomány kezdett megszakadni. A (cigány)zene iránti igény és a munkalehetőségek csökkentek.
Nem ők tehetnek róla.
►cigányzenekar

Sárosi Bálint a Cigányzene c. könyvében mértéktartó mérlegelés után kijelenti, „…a cigányzenészek tevékenysége szervesen hozzá tartozik kultúránkhoz, az is belőle, ami értékes, és az is, amivel a művelt magyar ember nem szívesen ért egyet.”
 Továbbá Sárosi kijelenti, hogy „…a cigányok jobbak a mellettük hosszabb-rövidebb divatszakaszokat képviselő egyéb zenészeknél….a magyarsághoz is több közük van, mint a kozmopolitizmus szellemével hozzánk érkező újabb tánczenei divatoknak.”

Retkes Attila
DANKÓ PISTA BÁNATOS UTÓDAI ►

Matisz László
HOZTUK MAGUNKKAL, OTT VAN A GÉNJEINKBEN ►

Magyar Zenészek Lapja
A CIGÁNYZENÉSZEK ÉS A MAGYAR ZENE VÉDELME (1929!) ►