. A dallamot több, egymás után induló szólamokban adják elõ.
A kánon a többszólamú zenében az imitáció tökéletes formája: teljesen azonos dallamok kergetik, követik egymást az utolérés lehetõsége nélkül.

Legegyszerûbb fajtája a kör- vagy zárt kánon, amelynek dallama minden szólam belépésekor újraindul, és a végtelenségig folytatható.
A spirálkánonban a szólamok különbözõ hangmagasságon (pl. kvint vagy a kvart) indulnak, a tükörkánonban pedig egymás tükörképszerû megfordításai.
A rákkánonban a második szólam az eredeti dallam utolsó hangjától visszafelé halad, a vegyes kánonban több dallam is felbukkan.

J. S. Bach rák-kánonjának rendkívül érdekes vizualizációja: Canon 1 a 2

Johann Pachelbel: Kánon
Pachelbel (1653-1706) a 17. század kiváló zeneszerzője és orgonistája volt, Johann Sebastian Bach egyik legfontosabb előfutára.
A Kánon (Kánon D-dúrban, vagy ahogy szintén gyakran emlegetik Kánon és Gigue) eredetileg kamaraegyüttesre, három hegedűre és continuóra készült, az 1680-as években.
Az egymás után belépő hegedűk három szólamban egy egyszerű témát variálnak, egyre erőteljesebbé válva.
A mű, illetve harmóniamenete számtalan feldolgozásban hallható és a legkülönbözőbb műfajú művészeket ihletett meg (www.pachelbelcanon.com►)
Az alábbi videókon az eredeti, és néhány feldolgozás hallható: