Ének]] A zene megnyilatkozásának az a módja, közege, mely az emberi hangot használja, ellenkezõleg a különféle mesterséges hangszerekkel, melyek többé-kevésbbé csak emberi hangnak utánzói. Az ének az emberi szóbeszéd mélyebb érzés és szenvedélyesség fokára emelt kifejezésének is nevezhetõ. Azért minél kevesebb érzés és szenvedélyességgel párosul az ének: annál közelebb esik a szóbeszédhez, mint a parlando, recitativo, szóval, az elbeszélõ ének-tételek. Ellenben minél jobban emancipálja magát a szóbeszéd kevés számu skálaközei majdnem egyenlõ magasságu v. mélységü hanghordozása s ritmikátlan lejtése alul: annál inkább megközelíti a mûvészeti szinvonalat s annál kifejezõbbé, jellemzõbbé s hatásosabbá válik. Az É. a régi görögök deklamatórius énekmodorától eltérõleg, igy emelkedett fokonkint eszményibb szinvonalra a keresztény egyházi zenében, mig végre a drámai zene, az opera kifejlõdésének korszakában a mûéneklés, a virtuózitás legmagasabb fokát érte el. É. egyházi, l. Egyházi ének.