Zene megszólaltatására alkalmas önmûködõ gépezetek.
Mûködtetésük történhet felhúzószerkezettel, egyenletes kézihajtással, vagy gépezet segítségével.

Állítólag már idõszámításunk elõtt két-háromszáz évvel Alexandriában építettek zenélõ automatákat.
A középkorban a toronyórával "vezérelt" harangjáték: az óraszerkezet segítségével, egy szögekkel vagy horgokkal sûrûn kivert fahenger forgott és emeltyûk segítségével mozgatta meg a harangnyelveket.
Késõbb ez a mechanizmus kézzel forgathatóra módosult és húrokat, orgonasípokat, dobokat is meg szólaltattak.
Nem sokban különböztek ettõl a zenélõ dobozok sem melyekbõl mindig a készítésekor éppen divatos zene szólt, mivel nem lehetett cserélni a hengereiket.
Ezt új módszer követett, amely lyukasztott papír és henger kombinációján alapul (pl. a pianola).
Mindezek a találmányok háttérbe szorultak a hanglemez és a magnetofon elterjedésével.