Címlap

fúzió

Fúzió (fusion): beolvadás, összeolvadás, egyesülés, szövetkezés.
Különféle zenei stílusok, elemek kombinációja.

Eredetileg, a 60-as évek végén a jazz és a rock erényeinek magas színvonalon történõ ötvözését jelentette (Weather Report, Miles Davis, Mahavishnu Orchestra).
Az alábbiakban két jellegzetes fúziót vázolunk:

  1. A '70-es évek elején felbukkant egy új fogalom, a fusion-music, bár alapvetõen nem volt másról szó, mint jazz-rockról, ahogy azt a '60-as években már a Blood, Sweat & Tears vagy a Chicago játszotta.
    A fusion-music egyetlen újítása az volt, hogy nagyobb hangsúlyt helyezett a jazzmotívumokra, és fõleg hangszeres (elektronikus) zene volt.
    Felismerhetõ volt a hosszan elnyújtott improvizációkról is, melyek az átlagközönség számára általában túl unalmassá tették.
  2. A jazz-zene posztmodern irányzatai az 1980-as években kissé kimerültek. Ezért kapott egy infúziót, aminek a következõ fõ összetevõi voltak: néhány szabad gyök a free jazzbõl, sûrû, fekete soul és funk, és a jól bevált bebop.
    Mindezt elektromos hangszerekkel úgy keverni, hogy fehér legyen.
    A fusion-music fõ képviselõi a Weather Report, Chick Korea, Herbie Hancock és Billy Cobham voltak.
  3. A "discozenében" az elektronikus és az analóg zenei műfajok ötvözése, illetve dj-k és zenészek együttműködése, közös alkotásai, élő fellépései.

►crossover, third stream


>Download Herbie Hancock - Jazz Fusion Cantelope Island

Hozzászólások

2009, október 20 - 17:20 — zenci

Miles Davis segítette világra

Miles Davis segítette világra a jazz és a rock fúziójából származó zenét a közép-késői 60-as években olyan albumokkal, mint a Bitches Brew és a Jack Johnson.
Akkori csapataiban játszott Herbie Hancock, Chick Corea, és Joe Zawinul elektromos zongorán, Ron Carter és Dave Holland basszuson, John McLaughlin gitáron, és Tony Williams, illetve Jack DeJohnette dobon.
Tony Williams egy rock-orientált bandát hozott össze Lifetime néven John McLaughlin-nal, aki szintén megalakította a saját energikus csapatát, a Mahavishnu Orchestra-t.
A 70-es években Miles tovább kísérletezett az elektronika használatával, s emellett a zenéjébe funk és rock elemeket ültetett be. Ez az útkeresés olyan albumokat eredményezett, mint a Pangea és az Agharta.
Más csapatok inkább populáris módon keverték a jazz-t és a rockot, köztük Spyro Gyra, a Top 40, Chuck Manglione, és a valamivel ezoterikusabb gitáros Pat Metheny. Más népszerű fusion stílusú csapatok: a Weather Report, Wayne Shorter-rel, Joe Zawinul-lal, és Jaco Pastorius illetve Miroslav Vitous bőgősökkel; a Return To Forever, ahol Chick Corea és a bőgős Stanley Clarke szerepelt; a The Crusaders, Wilton Felder szaxofonossal, és Joe Sample billentyűssel; a Yellowjackets Russel Ferrante billentyűssel; és a Jeff Lorber Fusion, ahol eredetileg Kenny G szaxofonos is játszott.
A mai fusion zenében sok banda ért el nagy üzleti sikereket, mint pl. Pat Metheny és Kenny G.
(Forrás: Marc Sabatella: A Jazz Improvisation Prime)