Kis zenekarra írt mûvek gyûjtõneve, amelyekben az egyenrangú szólamokat egy-egy résztvevõ ad elõ.
A kamarazene a 17. sz. századból ered, amikor a fõúri szalonokban elhangzó zenét illették ezzel az elnevezéssel (nem azonos a szalonzenével). Késõbb a polgári otthonokban is elterjedt ez a fajta "házimuzsikálás", melynek legelterjedtebb formája a vonósnégyes.
A 20. sz.-ban a kamarazene fogalma kibõvûlt, megváltozott; ma már koncerttermekben elõadott hangversenyzeneként is funkcionál. (Ez olyan, mint térzene a kávéházban!)