A magyar nóták tulajdonképpen népies mûdalok, melyek a verbunkos (csárdás, palotás) zenébõl, mûkedvelõ komponisták, zenészek dalaiból, és népszínmûvekbõl származtak a 19. sz. elején.

Egressy Béni, a Szózat zeneszerzõje Petõfi és Vörösmarty verseit zenésítette meg. Szentirmay Elemér népszínmûvei ("A falu rossza", "A piros bugyelláris"), és dalai a kor legnépszerûbb szerzeményei voltak.

A szórakoztatóiparban a magyar nóta-énekest kisebb hangszeres együttes (vonósok, klarinét, cimbalom) kísérte.
A mûfaj ma is él, és nagyon népszerû főleg az idõsebb korosztály számára. Országszerte mûködnek nótakörök, melyekben irigylésre méltó lelkesedéssel énekelnek a maguk és közönségük örömére.