Az érzelemelmélet a zeneesztétika és a pszichológia azon területe, mely a zene kifejezõdését, illetve hatását vizsgálja az érzelmek, a lelkiállapot, és a szenvedélyek vonatkozásában.
A különbözõ emóciók összefüggését a zenével már az ókorban Platon is tanulmányozta.
Az affektus-tan a 17. századra lett elméletileg megalapozott rendszer.
A hangszerek és a hangnemek az érzelmek, indulatok végtelenül sok árnyalatát képesek kifejezni. Például az örömöt dúr-hangnem, gyors tempó, magas fekvés és konszonancia tükrözi. A fájdalom, gyász viszont mollal, lassú tempóval, mély fekvéssel és disszonanciával fejezhetõ ki.