19-20. sz. fordulóján kialakult mûvészeti irányzat, mely a mûvész egyéni érzéseit, lelkiállapotát fejezi ki minden formai megkötés nélkül.
Szélsõséges és szenvedélyes, elveti a realitást és a kiegyensúlyozottságot. Egyik mottója: "a középút az egyetlen, amely nem vezet Rómába".

A zenében az atonalitás, ill. a politonalitás és disszonancia jellemzi, ami pl. Schönberg mûveit is meghatározza.
►konkrét zene, expresszió