Play for pay, azaz fizetségért játszani; megvesztegetés, vesztegetési pénz.

Az amerikai angolban született ez a szó, ami fizetség (pay) és a Victrola, a rádióstúdiókban használt régi lemezjátszómárka nevébõl ered.
Amerikában az '50-es években alakult ki az a gyakorlat, hogy a dj-k pénzért játszottak, népszerûsítettek a rádiómûsorukban olyan lemezeket, amelyek befuttatásáért a lemezkiadók fizettek.
Leleplezésekor országos botrány tört ki, melynek egyik áldozata Alan Freed, az elsõ szupersztár deejay lett.

1960 óta a payolát törvény tíltja. (Pl.: 2006-ban a kilenc legnagyobb amerikai rádióhálózat ellen indult vizsgálat "éteri korrupció" gyanúja miatt.).

A fogalom és a gyakorlat Magyarországon sem ismeretlen, bár a kiadók ezt tagadják.
A payola legalizált változata a lemezek fizetett hirdetésekkel és a mûsoridõ szponzorálásával történõ népszerûsítése. A hatása ugyanaz: agyonjátszott dalok és adásba sem kerülõ számok teszik egyhangúvá a legtöbb mûsort. Mindez természetesen tükrözõdik a népszerûségi és slágerlistákon, valamint a kívánságmûsorokban is. Ezzel a kör be is zárult. A kis, independent kiadók és az alternatív együttesek nem "piacképesek".