Dialógusokból és dalokból álló daljáték.
A késõbbi musical több ismérvét egyesítette magában.

A mûfaj megalapítója a Beggar's Opera (Koldusopera), amelynek õsbemutatója 1728-ban volt Londonban. John Gay és Johann Christoph Pepusch mûvét követõen évente tíz-húsz ballad-opera született Londonban, míg végül 1737-ben az angol cenzúratörvény be nem tiltotta a szatirikus színházi mulattató mûveket.
A Koldusoperát 1751-ben mutatták be New Yorkban, ahol ez volt az elsõ musicalhez hasonló mû. Humorának, szatirikus erejének, megragadó cselekményfordulatainak, népszerû dalainak és a táncok szerencsés keveredésének köszönhetõen elég erõsnek bizonyult ahhoz, hogy még évszázadokkal késõbb is hasson.
Bertolt Brechtnek és Kurt Weillnek 1928-ban csupán a szöveget kellett átdolgoznia és korszerû zenével ellátnia a csaknem napra pontosan kétszáz éves dramaturgiai sémát, és máris megszületett az "új" "Koldusopera".
Duke Ellingtonnak és John Latouche-nak 1946-ban már csak néhány swingelemet kellett beleszõnie, és keresztvíz alá tarthatták a jazzmusicalt.

A 19. sz. elején az észak-amerikai zenés színház területén elsõsorban a hasonló jellegû ballad-opera volt a mérvadó, és felbecsülhetetlen jelentõsége volt a színházi zene, sõt a tánc- és szórakoztató zene kialakulásának folyamatában is.