A 19. század átfogó reformmozgalma Szent Cecíliáról kapta a nevét. Legfontosabb célkitűzése az volt, hogy az egyházzene ismét a liturgia méltó szintű kísérőjévé emelkedjen fel.
Elsősorban azokat az elemeket kívánták eltörölni a templomi gyakorlatból, amelyek szerintük megzavarják az elmélyült áhítatot: az operákból kölcsönzött manírokat és a harsány hangszeres kíséretet.
Zenei mintaképük a 16. századi a cappella vokális polifónia, elsősorban Palestrina és Lassus művészete volt.