1910 körül meghirdetett avantgardista olasz irodalmi, képzõmûvészeti és zenei irányzat. Jellegzetessége a múlt és a jelen tagadása, a technika, a mozgás, a jövõ, a sebesség, a dinamizmus dicsõítése. Mûvészeti módszere a modern élet sajátos kifejezõeszközeinek keresése.
Zenében a hagyományos hangforrásokat és ritmusokat különféle zajokkal és zörejekkel akarták pótolni futurista zenészek. A mozgalom – melynek két vezéregyénisége Pratetla és Russolo volt – rövid életûnek bizonyult, de a kezdeményezés évtizedek múltán a konkrét zenében újraéledt.