Az ismétlés (repetíció) az egyik legáltalánosabb mûvészetelméleti fogalom.
1. A zenemûvészetben is az egyik lényeges formaalkotó elem.
2. Az ismétlés módszerével szinte tudományos pontossággal lehet elõidézni rajongók eksztatikus elragadtatottságát. A zenei motívumok ismétlése a közös vonás a gyermekdaloktól a varázsló szertartásokig, a gospeltõl a technóig. Ez pszichológiailag tökéletesen érthetõ, hiszen megkíméli a hallgatót attól, hogy a zene motivikus alakulására kelljen figyelnie; mindig az ismerõs szerkezet következik. Biztonságosan lehet úszni a zene hullámain, hagyni, hogy az ár felkapjon és magával sodorjon. Ha azután az ismétlés egyben fokozás is (és ez nem lehet másként, különben minden unalomba fullad), akkor a hallgató odaadása, eksztázisa is mind mélyebbé és mélyebbé válik. ►ismerõsség elve, séma
A jó zenészek, dj-k rendszerint maguk is tudatában vannak ezzel a lehetõséggel, ami felelõsséggel is jár. Ennek különösen koncerteken van nagy jelentõsége, ahol a pillanat ihlete szerint jóval több motívum ismétlésére kerülhet sor (mint pl. lemezen).
3. Egy zenei részlet mûvön belül történõ pontos megismétlése. ►ismétlõjel
4. Rádió- és tv-adókon, dj-programokban rendszeresen (újra)játszott, megismételt zeneszámok. ►heavy rotation