síp

A levegõ energiájával mûködõ fütyülõgép (befújásra megszólal).
Egyes fúvós hangszerek megszólaltatásához használt ajak- vagy nyelvsíp. ►fúvóka
orgonasíp

A síp és dob a háromlyukú, egykezes síp és az egy ütővel megszólaltatott erős pergésű kis dob együttese.
A két hangszeren egyszerre játszó zenész a furulyát a bal kezében tartotta, a lyukakat a hüvelyk-, a mutató- és a középső ujjával fogta be, másik két ujjával pedig alátámasztotta a hangszert.
A zenész a jobb kezével pergette a bal csuklójára, könyökére vagy vállára felfüggesztett tabort, így szolgáltatva a ritmuskíséretet.
(Ezt a hangszer-összeállítást a középkori zenében, majd a XVI. századtól főként az angol, francia és spanyolországi népzenében alkalmazták.)

A sípcsont elnevezés abból ered, hogy a pásztorok régen az állatok e csontjából faragták a sípjaikat.