hogyan készül

elektromos gitár

Az elektromos gitár egy kordofon, azaz húros, pengetős hangszer. Ezen belül egy gitártípus, ahol a pengetett hang megszólaltatása egy elektromos eszköz (hangszedő) segítségével történik, szemben az akusztikus gitárokkal, ahol a hangot maga a gitár rezgőteste hozza létre.
(Forrás és folytatás: Wikipédia)
gitár, basszusgitár

CD

.
A CD (a Compact Disc rövidítése) egy nagy kapacitású optikai tároló, amely leginkább jó minőségű hang, valamint adat tárolására használatos.
Méretei: 120 mm átmérőjű, és 1,2 mm vastag.
Ritka ugyan, de léteznek a Mini–CD lemezek, 80 mm-es átmérővel. Az írható CD-ken az információt egy nagyon vékony filmszerű hordozórétegbe égetik be.
Jelenleg erre a célra rendszerint infravörös, vagy kék színű lézerdiódákat alkalmaznak. Ezek fényét fókuszálva a hordozórétegben maradandó, kis tűszerű kráterek, elváltozások keletkeznek.

zongora

A zongora (pianoforte) húros-billentyûs hangszer, amelynek fémhúrjait filcborítású kalapácsok szólaltatják meg (ezért akár ütõhangszernek is tekinthetõ).
Hangereje a billentyû leütésének sebességétõl függ (a gyors leütés, nagyobb húr kilendülést ad).
Pedálokkal lehet tompítani vagy meghosszabbítani a húrok zúgását.

A hangszert Bartolomeo Cristofori 1709-ben találta fel, de csak száz év múlva vált általánosan ismertté.
Szerkezete, ill. a kalapácsok mûködése szerint van bécsi és angol mechanikás.

trombita

Rézfúvós hangszer, melynek korszerû változata hajlított csövû és ventiles.
A teljes kromatikus skála megszólaltatható rajta.
Hangja lehet vad, harcias, de szelíd -akár altató- is.

A legváltozatosabb mûfajú és összeállítású zenekarokban, együttesekben alkalmazzák. (pl. fúvós (katona), jazz, szalon, sramli, rock, stb.,- Armstrongtól Lagzi Lajcsiig).

A '30-as években a trombita átvette a kornett szerepét a jazzben.

A papírtrombiták fújása szilveszteri szokás, a műanyagból készülő vuvuzela pedig a futballpályákon terjedt el.

szájharmonika

A kisméretû fúvós hangszer három évszázada ismert.

A szájharmonika (mouth organ) legfontosabb része a különféle anyagokból készíthetõ hangolt, rezgõ lemezkék sora. A hangok megszólaltatása, akár fúvással, akár szívással, elkülönített rekeszeken át történik.

Felépítésük, hangolásuk és márkájuk szerint különbözõ fajtái vannak.
A tévhittel ellentétben a szájharmonika nem csak a gyerekek és mûkedvelõk hangszere, bár a Pallas nagy lexikona szerint "Zenei jelentõsége semmisnek mondható s csakis gyermek-játékszernek válik be."

spicc

A balett-táncos hátrafeszített lábujjainak hegyén táncol.

síp

  1. A levegõ energiájával mûködõ fütyülõgép (befújásra megszólal).
  2. Egyes fúvós hangszerek megszólaltatásához használt ajak- vagy nyelvsíp. ►fúvóka
  3. orgonasíp

►whistle

A síp és dob a háromlyukú, egykezes síp és az egy ütővel megszólaltatott erős pergésű kis dob együttese.

húr

A húr (string) hosszú, vékony, állatbélbõl, fémbõl, vagy mûanyagból készült rugalmas fonat, amely megfeszítve hangrezgésekre képes, ha pengetik, ütik vagy vonót húznak rajta.
A húr a húros hangszerek elsődleges hangképző alkatrésze.

A hangtest (korpusz) fölé erõsített és meghatározott ponton leszorított húrok különbözõ hangokon szólalnak meg a húr hosszától, vastagságától és feszültségétõl, valamint a megszólaltatás módjától függõen.
Számozásuk a legmagasabbtól kezdõdik.

hegedû

A hegedű (violin) négyhúros (g-d1-a1-e2), derékban karcsúsított vonós hangszer, "f" alakú hangrésekkel (hanglyuk), valamint lélekkel.
Az áll alá illesztve vonóval szólaltatható meg.

Szimfonikus, népi, cigány-, tánc- és jazz-zenekarokban is használják.
Hazánkban minden ágának vannak jeles képviselõi. (Radics Gábor hegedûs a magyar jazz egyik úttörõje volt.)

Részletesen a hegedűről ►

elektromos hegedű

Tartalom átvétel