A balett (ballet, balletto) az olasz "ballo", a hosszabb, látványos táncjátékot jelentõ szó kicsinyítõképzõs alakja.
A balett elsõsorban a több évszázados európai színpadi tánctechnikát, de ezenkívûl zenemûvet és táncosok együttesét is jelöli.
A balett szinpadi mûvek betétjeként, vagy önállóan, általában zenével egybekötött táncelõadás. Valamely cselekmény a tánc és a zene kifejezõeszközeivel, színpadon történõ bemutatása.

A tánc fõ elemei a pantomim és a mimika (pantomimika).
A színpadi táncmûvészet egyik jelentõs ága, kifinomult, sajátos mozdulatrendszerrel, koreográfiával.
Szólótáncosok és különbözõ létszámú csoportok adják elõ olyan zenére, amit legtöbbször erre a célra komponáltak.

A balett története a 16. sz.-ig vezethetõ vissza, és egy ideig összefonódott az operával.
Önálló színpadi mûfajjá válása a 18. sz.-ban a cselekményes, romantikus balett kialakulásával kezdõdött. Majd a 19. sz.-ban létrejött a klasszikus (akadémikus) balett, és az erre jellemzõ spicctechnika.
A modern balett és táncszínház hõskora a 20. sz. elején volt; történetek helyett az érzelmek kifejezésére törekszik.

The-Five-Ballet-Positions