analóg

Az analóg bizonyos határok között folyamatosan változó jel.
Tehát a jelek bármilyen értéket felvehetnek, ellentétben a digitálissal, melyek csak meghatározott értékűek lehetnek.

Egy szemléletes példával ábrázolva: az analóg óra mutatója folyamatosan halad, ezzel szemben a digitális óra számjegyekkel (meghatározott értékekkel) mutatja az idõt.

A korai hangrögzítési eljárások (fonográf, gramofon, magnetofon) a hanghullámok, (rezgések) formáját rögzítették és a szintetizátorok is analóg elven működtek.

◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙◙

Az analóg jelek a természetben előforduló hangok elektromos átalakításakor és rögzítésekor jönnek létre, mégpedig a - rögzítő készüléktől függő - legkisebb és legnagyobb feszültség érték közti tartományban. A jel nagysága folyamatosan követi a hangnyomás értékét és bármilyen szintet felvehet a szélső értékek közt. Egy analóg szintetizátor esetében a hangot előállító generátorok paramétereit folyamatosan változó jelekkel vezéreljük. Így a hangmagasság, a szűrőparaméterek, a hangszín sőt a hang le- és felfutását kialakító burkológörbe is folyamatosan változó jelek eredménye. Az analóg jel alternatívája a digitális, ahol csak 0 és max. értéket vehet fel a vezérlő és rögzített jel is.
(Forrás: Roland)