A zeneszerzés, komponálás tudománya, művészete több tényezõből tevődik össze.
Kell hozzá szakmai tudás, ami tanulással, gyakorlással elsajátítható; a (belső) hallás fejlesztése, összhangzattan, harmonizálás és hangszerelés, valamint kottaismeret (írás, olvasás).
A másik nélkülözhetetlen terület a zenei érzék, muzikalitás, fogékonyság, továbbá zenei fantázia. 

A muzikalitás összetevőinek egyike a zenei alkotóképesség, kreativitás, vagyis önálló és eredeti művek komponálása.

A zenei képességek terén egyértelmű különbség mutatkozik a zene előadása és komponálása között.
(További fokozatokat jelent egy darabnak másik hangnembe történő átírása, valamint az alkotó jellegű improvizálás és a komponálás képessége.)

A zeneszerzőknek tulajdonképpen a kromatikus-skála 12 különböző hangja áll rendelkezésre, hogy slágert vagy remekművet alkossanak. Az prózaírók nyelvezete ezzel szemben 12-nél jóval több szóból áll.

Rossini alig 13 nap alatt írta meg máig népszerû vígoperáját, A sevillai borbély-t.

Mozart elsõ zenemûvei hatéves korában jelentek meg. Rövid élete során 626 mûvet komponált.

 Wagnert egy viharos tengeri utazás élménye ihlette A bolygó hollandi címû mûvének megírására.

Kodály 1934-ben, a világgazdasági válság idején írta a Jézus és a kufárok címû megrázó kórusmûvét.

Rossini ágyban szeretett komponálni. Úgy hírlik, ha egy már elkészûlt kottalap lecsúszott a földre, inkább újra írta, mintsem kibújt volna az ágyból.

Fényes Szabolcs Az 1986-ban elhunyt zeneszerzõ örököseinek kezdeményezése nyomán a könnyûzenei alkotótevékenységért járó Fényes Szabolcs-díjat hoztak létre.