normálhang

A hangolás alapjául szolgáló normálhang  ("egyvonalas" A) magassága a zenetörténet folyamán többször változott. Rezgésszámát az 1939-ben Londonban kötött nemzetközi megállapodás másodpercenként 440 Hz-ben rögzítette (20 °C-on).


Szinte bizonyosra vehetõ, hogy akár kétszáz évvel ezelõtt is még minden zene mélyebben hangzott, és a fúvószenekarok napjainkban is majdnem egy kis szekunddal magasabban hangolnak, mint a vonós, ill. szimfonikus zenekarok.


A normál zenei A-hang a C-hangsor 6. foka.


A-val kezdõdött a hangsor a betûkotta írás kezdetekor. (Az ábécés hangneveket a görögök használták elõször.) 1571 óta, a C-re épülõ törzshangsorban az A hang a hatodik helyre került.törzshang



A normálhang helyett használatos a kamarahang vagy a normál zenei A hang elnevezés (international pitch) is.