.

1. Hangszerek hangolása (tuning), elõkészítése a zenélésre. A hangolás régebben hangvilla segítségével történt, amit a hanggenerátor majd a digitális hangológép követett. Ma már a zongorahangoláshoz nem kifinomult hallás, hanem megfelelõ mûszer szükséges, ami fény és hangjelzéssel segíti a pontos hangolást. Egyes hangszereket gyakran (pl. gitár, hegedû), másokat ritkábban (pl. zongora) kell hangolni. Az oboa hangolása állandónak tekinthetõ, a szintetizátornál pedig a fogalom ismeretlen. ►kamarahang, normálhang
2. Egy családba tartozó, de különbözõ hangolású hangszerek (pl. szaxofon). ►transzponáló hangszerek, szekció 
3. Vannak nem hangolt (meghatározatlan hangmagasságú) hangszerek, pl. a csörgõk és a cintányér).

History of Piano Tuning►

Koncert elõtt a helyszínen minden hangszert be kell hangolni. Ez a szimfonikus nagyzenekaroknál természetesen jóval több idõt ígényel, mint modjuk egy punk bandánál.
A hárfa húrjainak hangolása nem tart tovább, mint egy százlábú pedikûrözése.
A zongora vagy a csembaló hivatásos hangolói sem hiperaktív gyerekekbõl lesznek.

A fúvós hangszerek bemelegítését, "befújását" gyakran az is hallhatja, aki korán érkezik a koncertre.
Ezt követõen, amikor a zenekar elfoglalta helyét a pódiumon, elkezdõdik az összehangolás. Ez az oboás nagy pillanata: minden fül a hangszerére szegezõdik és hozzáigazítják saját instrumentumukat.
A néhány perces hangkáosz (skálák, futamok) elcsendesedik, és megjelenik a karmester. Kezdõdik a koncert.

A Mûvészetek Palotájának orgonája három behangolómesternek ad rendszeres munkát.
A próbák és hangversenyek után, éjjelente õk finomítják a 38 tonnás hangszer hatezer-nyolcszáznégy sípjának hangjait.

A hangolni tudásnak semmi köze nincs a jó zenei fülhöz. Az abszolut hallás inkább hátrány lehet a hangolásnál.
A hangolásnál arra van szükség elsõdlegesen, hogy egy új módon hallgassuk a hangokat, nem a magasságra, hanem a hangközre, két együtthangzó hang magasságára figyelve. Egyfajta gépies hallás ez, aminek semmi köze a zenei halláshoz.