A modern jazz kezdetén, a '40-es években a beboppal párhuzamosan meginduló nagyzenekari stílusirányzat, amely a jazz és az európai modern zenekari muzsika elemeinek szintézisére törekedett.
Az irányzat a zenei forma, a dallam és a harmónia szempontjából egyaránt megújította a jazz nyelvezetét, és a modern szimfonikus zenekar hangzásvilágát is befolyásolta. Reprezentáns képviselõje Stan Kenton.