.
A csõharang (tubular bells, chimes) állványra függesztett, kromatikusan hangolt fémcsövek sora, amelyek kalapács ütésére szólalnak meg.
Az ütõhangszerek körébe tartozó építmény harangzúgásra emlékeztetõ hangot ad.

A szél által megszólaltatott -hasonló felépítésű- harang a wind bell (szélharang).

A csőharang az 1880-as években terjedt el, eleinte templomtornyokban, templomi harangok helyett. Később kisebb csövekből készítették, hogy orgona-manuálról is meg lehessen szólaltatni őket.

A mai zenekarokban külön ütőhangszeres játszik a csőharangon. Zenekari hangszerként a csőharang nagyobb ritmikai precizitásra képes, mint a valódi harang, és hangja tisztább, mert kevesebb magas felhangot tartalmaz.
Hangterjedelme általában a kétvonalas c-től fölfelé másfél oktávnyi.

A hétköznapinak nem mondható hangszer létezésérõl a legtöbben Mike Oldfieldtõl értesültek; "Tubular" Bells (Csõharang) c. mûve/lemeze méltán lett világszerte népszerû és elismert.
(Oldfield egy évig készítette a rock és a klasszikus zene fúziójának egyik legsikeresebb zeneanyagát, melyben 21 hangszeren játszott.)