elektronikus zene

Elektronikus zene (electronic music):

  1. Elõször az '50-es években használták ezt a fogalmat egy új akusztikus mûvészetre, zenefajtára, amely a magnetofonszalag feltalálásával jött létre a vokális és hangszeres zene mellett.
    Az elektronikus zene nem elektronikusan felerõsített zene, hanem kizárólag elektronikus úton, elektroakusztikai eszközökkel elõállított és megszólaltatott hangzatok és kompozíciók. Vonatkoznak rá a szeriális zene jellemzõi is.
    Az elsõ elektronikus zenei stúdiót 1951-ben hozták létre Kölnben. 1954-ben volt a zenetörténet elsõ nyilvános elektronikus koncertje Kölnben Eimert, Stockhausen, Goeyvaerts, Pousseur és Gyedinger mûveibõl.
    1958-ban a szintetizátor, majd a live-electronic forradalmasította az elektronikus zenét. ►avantgárd
    Az 1971-tõl alkalmazott halaphon nevû készülékkel rögzíthetõkké és folyamatosan változtathatókká váltak a tér paraméterei (a hangok iránya és mozgása) is.
    konkrét zene, idõtengely 
  2.  Electronic music/electronica; gyûjtõfogalom, mely a '90-es évek elején kibontakozó, hallgatásra (nem táncra) szolgáló elektronikus zenét, illetve ezek New Electronica címen kiadott compilationsorozatait jelentette.
    Késõbb ez az értelmezés kibõvült, megváltozott, és nemcsak az otthoni hallgatásra, hanem a club-dj-k techno alapú, dancefloor zenéjét is jelenti.
    Az electronic music /electronica néhány ága: progressive electronic, indie electronic, electro-jazz, electro-techno, neo-electro, electroacoustic, electro-industrial, experimental electro. ►elektronikus tánczene

.
"We live in an age of technology in which machines touch every part of our lives. It is not suprising that music has also been influenced by technology."
.