Az 1920 körüli irányzat nevével ellentétben fõként a barokk kor elemeit építi be az új zenébe. Szakít a romantika érzelmességével és énközpontúságával, továbbá a nagyzenekarokkal szemben a kisebb együtteseket részesítette elõnyben.
Többnyire megõrizte a tonalitást, és a szigorúan egyenrangú szólamok a reneszánsz zene elveit tükrözik.
A neoklasszicizmus elméleti megalapozása Satie és a költõ Jean Cocteau nevéhez fûzõdik.